Teniszre cserélte a focit Garami József
Gyerekként rúgta a bőrt, hasonlóképp, mint a mindenki által jól ismert nagypapája, azonban végül a teniszben talált magára a 15 éves Garami József. Ráadásul a közelmúltban a harmadik helyen végzett párosban egy kiemelt korosztályos versenyen.
- Mikor fogtál először ütőt?
- Hat éve kezdtem csoportban teniszezni, akkoriban heti két edzésem volt még. A következő nyáron kerültem a PVTC csapatához, ahol azóta is játszom. Mindennap van egy kétórás edzésem, de hétvégente is szoktam játszani, így elég sokat vagyok a teniszpályán. Emellett tavaly óta még a klub másodosztályú férficsapatában is játszom.
- Miért pont a tenisz mellett döntöttél?
- Kiskoromban három éven át a PMFC-ben rúgtam a bőrt. A labdajátékokat mindig is szerettem, viszont 2015-ben 1-es típusú cukorbeteg lettem, így egy olyan sportágat kellett választanom, ami jobban összeegyeztethető ezzel az állapottal.
- Az iskolával is egyeztethető?
- A Cserepka János Gimnázium lehetővé teszi, hogy heti kétszer reggelente edzeni tudjak, és az intézmény maximálisan támogatja a sporttal járó elfoglaltságokat. Ráadásul a klub is egy kőhajításnyira van az intézménytől.
- Kit tekintesz példaképednek?
- Egyértelműen Rafael Nadalt! Igazi példakép, hiszen nagyon sportszerű, és az utolsó pillanatig küzd. Tetszik a pörgetett játéka és az agresszivitása.
- Mire vagy a legbüszkébb a saját tenisztudásodat tekintve?
- A tenyeresem sokat fejlődött, jó nagy sebességet tudok diktálni, és irányítani a labdameneteket. Szeretem a fonák rövid keresztütéseket is, és a lábmunkám is sokat javult az elmúlt időszakban, de még van hova fejlődni.
- Mennyire visel meg a vereség?
- Valamilyen szinten megvisel, de mindig próbálok tanulni belőle. Akkor visel meg igazán egy vereség, ha úgy érzem, hogy nem hoztam ki magamból a legtöbbet. Könnyebben elfogadom az olyan vereséget, amikor egy nálam jobbtól kapok ki.
- Egyéniben vagy párosban szeretsz inkább játszani?
- Igazából egyéniben jobban szeretek, bár mindkét fajta játékot nagyon élvezem. Nagyobb rajtam a nyomás, ha van egy társam, és felelősséggel tartozom érte.
- Mik a terveid a közeljövőben?
- Legfőbb célom, hogy minél több győztes meccset elérjek, és a lehető legelőbbre szeretnék jutni a korosztályos ranglistán.
Skandáljuk még a Garami nevet
Kinek ne lenne egy nosztalgikus érzése olyankor, amikor meghallja Garami József nevét. A korábbi közönségkedvenc labdarúgó a fiatal teniszező büszke nagypapája, aki sosem erőltette a labdarúgást unokájára.
- Nagyon büszke vagyok a nagypapámra, de én soha nem híres edzőként tekintettem rá, hanem csak úgy Józsi papaként. Sosem erőltette a labdarúgást nálam. Örül annak, hogy rendszeresen sportolok, és élvezem. Néha eljön megnézni az edzéseimet, vagy ha épp Pécsen van a megmérettetés, akkor kijön szurkolni - mesélte Garami.
A fociba így is belekóstolt a 15 esztendős tehetséges fiú, de egyrészt a betegsége sem szólt a sportág mellett, másrészt pedig nem is igazán vonzotta sohasem a futball.
- Igazából a labdarúgás valamiért annyira nem fogott meg. Inkább a kapu volt az, ami jobban érdekelt ezt a sportot tekintve - fogalmazott a fiatal teniszező.
Összességében talán jobb is a teniszvilágnak, hogy minden úgy alakult, hogy Garami József ebben a sportágában bizonyíthatja rátermettségét, ugyanis minden adott ahhoz, hogy az elkövetkező években ismét a Garami nevet skandáljuk a sporteseményeken.
Forrás: Móga Richárd (bama.hu)