Agócs Írisz: Rajongva imádom az ész nélküli rajzolást
A fenti címmel írt Ruff Orsolya - az abaligeti - Agócs Íriszről, Magyarország egyik legismertebb mesekönyvillusztrátoráról a Könyves Magazin oldalán.
Gyerekként azt hitte, a rajzolás olyan, mint az evés vagy az alvás, mégsem akarta egyetemi keretek között tanulni a képzőművészetet. Helyette a néprajzot választotta, ám az indiánok helyett kutatási területként végül az álmoknál kötött ki. Első saját meséjének ötlete egy londoni emeletes busz tetején fogant, álommunkája (vagy, ahogy ő fogalmaz, "leggyerekesebb álma") pedig azért nincs, mert már teljesült. Agócs Írisz jelenleg a Mecsekben, egy falu szélén él a családjával, ahol egy présházból kialakított stúdióban dolgozik, ottjártunkor épp Berg Judit Sári születésnapja című könyvének illusztrációival végzett. A ház körül birkák legelnek, akik néha bebámulnak a stúdió ablakán. Kicsit olyan, mintha egy mesébe léptünk volna, a díszletek adottak, odabent viszont megállás nélkül készülnek a rajzok és kelnek életre a mesehősök. Agócs Íriszt még a karantén elrendelése előtt látogattuk meg otthonában, és családi indíttatásról, festékpöttyös lexikonokról meg a kontrollpanel kikapcsolásáról beszélgettünk vele.